Tanítási filozófiám


„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”
Gróf Széchenyi István

            Az eddigi egyetemi tanulmányaim alatt igen sok hatás ért engem, s a tanítási filozófiám is ezeknek köszönhetően számtalanszor változott az idők folyamán. Most a jelenlegi tanítási filozófiámat szeretném bemutatni, ami a jövőben természetesen változhat.
 (Márkus, 2017)


            Az első és legfontosabb dolog számomra a differenciált oktatás. „A differenciálás azt jelenti, hogy azzal a céllal választjuk meg a tanítás sebességét, szintjét vagy jellegét, hogy megfeleljen a diákok egyéni szükségleteinek, stílusának és érdeklődésének.” (Heacox, 2006). A  differenciált tanítás egy nagyon szép elmélet, de a valóságban rendkívül nehéz kivitelezni, főleg a mai magyar oktatásrendszer állapota miatt, hiszen egy átlagos városi intézményben egy tanárra legalább 25-30 diák jut, s az eszközök sem feltétlenül adottak egyes helyeken (pl.: IKT-s eszközök, tankönyvek, szemléltetőeszközök stb.). A hátránya a magyar oktatásrendszeren kívül még az, hogy rendkívül sok munkát vesz igénybe a tanár számára még az iskolán kívül is, hiszen majdnem minden tanulónak egyéni képességekre szabott tervet kell megalkotni. A sok adminisztratív teendők mellett erre a tanárnak sajnos egyáltalán nem biztos, hogy van rá ideje. Ettől függetlenül véleményem szerint törekedni kell, és tanárként is törekedni fogok ennek megvalósítására, mert úgy hiszem, hogy ha egyénekre szabjuk egy-egy tárgynak az oktatását, akkor gyorsabb és nagyobb sikereket érhetnek el a tanítványaim.
A másik tanításelméletei módszer ami szimpatikus volt, és tapasztalataim szerint alkalmazható is, az a konstruktivista pedagógia. A konstruktivista felfogás szerint a tudást a tanuló maga konstruálja meg önmagában. A tudás formálódása tehát nem a szubjektív és az objektív valóság közötti kapcsolat által, hanem a tanuló ember belső, konstruktív tudásépítési folyamatai által határozza meg. Ezen elméletnek legkritikusabb tényezője az előzetes tudás, csakis ennek figyelembe vételével van értelme alkalmazni. Ha eszerint az elmélet szerint járunk el, akkor nem kizárólag a tanár szabja meg az osztálynak a tanmenetet, hanem a diákokkal együtt hozza létre azt, hiszen az új tudást egy meglévőre kell építeni, szintén az osztállyal együttműködve kell felmérni (Nahalka, 2002). Ez szintén sok munkával jár, valamint egy kicsit össze is fonódik a differenciálással is, azonban ez a fajta pedagógia a jelenlegi körülmények között is kivitelezhető és hatékony lehet. Hogy ez mennyire lesz igaz, azt majd gyakorlatba ültetve tudom megállapítani.
Történelem és angol tanárként a fent említett tanulás- és tanítástechniká(k)nak a felhasználásával az lenne a célom, hogy a nebulók olyan kompetenciákat sajátítsanak el, mint a kritikai gondolkodás; időben és térben való tájékozódás, hatékony, önálló tanulás; vitakultúra, társadalomismeret, pénzügyi tájékozódás stb.
Hiába alkalmazok forradalmi és elméletekben hatékony tanítás- és tanulás módszereket, ha a tanuló nem motivált. Motiváció hiányában nem lehet jó eredményeket elérni.
Az intrinzik (belső) és extrinzik (külső) motiváció, az ember két különböző motiváció fajtája. Intrinzik motiváció az, amikor egy személynek a belső indíttatása, szorgalma, szeretete, őszinte érdeklődése motiválja bizonyos dolgok megtételére. Az extrinzik motiváció pedig az, mikor valami külső tényező késztet valaminek a végrehajtására, ilyen például a jutalom és a büntetés A célom természetesen az, hogy az intrinzik motiváció hajtsa a gyerekeket. Ezt úgy lehet elérni, hogy  megfelelő módon alkalmazzuk a jutalmazást és a büntetést is (Pajor, 2015, old.: 13-25).
A diákok teljesítményének az értékelési módja is nagy hatással van a motivációra. Ennek tudatában tanárként előnyben részesítem formatív értékeléskor a szóban történő, reális képet adó visszajelzést, amelyre a tanulóknak lehetősége van reagálni. Szummatív értékelés esetén szintén szóban adnék összefoglaló képet a gyerekek teljesítményéről, de mivel ennek kivitelezése a közoktatásban valószínűtlen, így írásban tenném ezt meg. Fontos, hogy a visszajelzés a részemről részletes, egyértelmű, motiváló és jó megoldást kiemelő legyen, nem a hibáknak kell a leghangsúlyosabbaknak lenniük.
Végül pedig megkerülhetetlen a tanítási filozófiámból a technológia használata. A 21. században alapvetőnek tartom, hogy tanárként segítségbe vegyem a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket. Szinte biztosnak tartom, hogy a jövőben tanárként használni fogom a közösségi médiát, mint csoportszervező felületet, a számítógépet/interaktív táblát/vetítőt, mint szemléltetésre alkalmas eszközt, valamint a mobiltelefont/tabletet is, melyeknek segítségével interaktívvá is tehetem az óráimat. Ezeknek hála talán segíthetek a diákoknak a digitális kompetenciájuk kialakításában annak ellenére, hogy nem informatika tanár leszek.
Mindent összevetve tehát azt mondhatom el a tanítási filozófiámról, hogy gyermek - és kompetencia központú. Hogy évek múlva ezt gyakorlaton vagy főállású tanárként mennyire fogom tudni megvalósítani, azt sajnos nem tudom, de az megígérhetem, hogy törekedni fogok rá. Leendő tanárként hatalmas felelősség van a vállamon, hiszen én is részt veszek a jövő generációjának kinevelésében, akik megfelelő tudás és kompetenciák megszerzése után, akár az emberiség jövőjét is szebbé tehetik. Így akármilyen tanítási filozófiával is rendelkezem, a végső célom mindig is az lesz, hogy "kíművelt emberfők" hagyják el az iskolát.

Csonka Ádám
2020.03.07.


Felhasznált szakirodalom



Heacox, D. (2006). Differenciálás a tanításban, tanulásban. Budapest: Szabad Iskolákért Alapítvány.

Márkus, A. (2017. november 23.). barankovics.hu. Forrás: https://barankovics.hu/cikk/jovoido-ifjusagkutatasi-muhely/megvaltozott-diakok-valtozo-pedagogusok-2-resz

Nahalka, I. (2002). Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? Konstruktivizmus és pedagógia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Pajor, G. (2015). „Gyorsabban, Magasabbra, Bátrabban" - De hogyan? Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése