„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”
Gróf Széchenyi István
Az eddigi egyetemi tanulmányaim
alatt igen sok hatás ért engem, s a tanítási filozófiám is ezeknek köszönhetően számtalanszor változott az idők folyamán. Most a jelenlegi tanítási filozófiámat szeretném
bemutatni, ami a jövőben természetesen változhat.
Az első és legfontosabb dolog
számomra a differenciált oktatás. „A differenciálás azt jelenti, hogy azzal
a céllal választjuk meg a tanítás sebességét, szintjét vagy jellegét, hogy
megfeleljen a diákok egyéni szükségleteinek, stílusának és érdeklődésének.” (Heacox, 2006) . A differenciált tanítás egy nagyon szép
elmélet, de a valóságban rendkívül nehéz kivitelezni, főleg a mai magyar
oktatásrendszer állapota miatt, hiszen egy átlagos városi intézményben egy
tanárra legalább 25-30 diák jut, s az eszközök sem feltétlenül adottak egyes
helyeken (pl.: IKT-s eszközök, tankönyvek, szemléltetőeszközök stb.). A
hátránya a magyar oktatásrendszeren kívül még az, hogy rendkívül sok munkát
vesz igénybe a tanár számára még az iskolán kívül is, hiszen majdnem minden
tanulónak egyéni képességekre szabott tervet kell megalkotni. A sok
adminisztratív teendők mellett erre a tanárnak sajnos egyáltalán nem biztos,
hogy van rá ideje. Ettől függetlenül véleményem szerint törekedni kell, és
tanárként is törekedni fogok ennek megvalósítására, mert úgy hiszem, hogy ha
egyénekre szabjuk egy-egy tárgynak az oktatását, akkor gyorsabb és nagyobb
sikereket érhetnek el a tanítványaim.
A
másik tanításelméletei módszer ami szimpatikus volt, és tapasztalataim szerint
alkalmazható is, az a konstruktivista pedagógia. A konstruktivista felfogás
szerint a tudást a tanuló maga konstruálja meg önmagában. A
tudás formálódása tehát nem a szubjektív és az objektív valóság közötti
kapcsolat által, hanem a tanuló ember belső, konstruktív tudásépítési
folyamatai által határozza meg. Ezen elméletnek legkritikusabb tényezője az
előzetes tudás, csakis ennek figyelembe vételével van értelme alkalmazni. Ha
eszerint az elmélet szerint járunk el, akkor nem kizárólag a tanár szabja meg
az osztálynak a tanmenetet, hanem a diákokkal együtt hozza létre azt, hiszen az
új tudást egy meglévőre kell építeni, szintén az osztállyal együttműködve kell
felmérni (Nahalka, 2002) . Ez szintén sok munkával jár, valamint
egy kicsit össze is fonódik a differenciálással is, azonban ez a fajta
pedagógia a jelenlegi körülmények között is kivitelezhető és hatékony lehet.
Hogy ez mennyire lesz igaz, azt majd gyakorlatba ültetve tudom megállapítani.
Történelem és angol tanárként a fent említett tanulás- és
tanítástechniká(k)nak a felhasználásával az lenne a célom, hogy a nebulók olyan
kompetenciákat sajátítsanak el, mint a kritikai gondolkodás; időben és térben
való tájékozódás, hatékony, önálló tanulás; vitakultúra, társadalomismeret,
pénzügyi tájékozódás stb.
A diákok teljesítményének az értékelési módja is nagy
hatással van a motivációra. Ennek tudatában tanárként előnyben részesítem formatív
értékeléskor a szóban történő, reális képet adó visszajelzést, amelyre a tanulóknak
lehetősége van reagálni. Szummatív értékelés esetén szintén szóban adnék összefoglaló
képet a gyerekek teljesítményéről, de mivel ennek kivitelezése a közoktatásban
valószínűtlen, így írásban tenném ezt meg. Fontos, hogy a visszajelzés a részemről
részletes, egyértelmű, motiváló és jó megoldást kiemelő legyen, nem a hibáknak
kell a leghangsúlyosabbaknak lenniük.
Végül pedig megkerülhetetlen a tanítási filozófiámból a technológia
használata. A 21. században alapvetőnek tartom, hogy tanárként segítségbe vegyem
a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket. Szinte biztosnak tartom, hogy a
jövőben tanárként használni fogom a közösségi médiát, mint csoportszervező
felületet, a számítógépet/interaktív táblát/vetítőt, mint szemléltetésre alkalmas eszközt,
valamint a mobiltelefont/tabletet is, melyeknek segítségével interaktívvá is
tehetem az óráimat. Ezeknek hála talán segíthetek a diákoknak a digitális
kompetenciájuk kialakításában annak ellenére, hogy nem informatika tanár
leszek.
Mindent összevetve tehát azt mondhatom el a tanítási filozófiámról, hogy gyermek - és kompetencia központú. Hogy évek múlva ezt gyakorlaton vagy főállású tanárként mennyire fogom tudni megvalósítani, azt sajnos nem tudom, de az megígérhetem, hogy törekedni fogok rá. Leendő tanárként hatalmas felelősség van a vállamon, hiszen én is részt veszek a jövő generációjának kinevelésében, akik megfelelő tudás és kompetenciák megszerzése után, akár az emberiség jövőjét is szebbé tehetik. Így akármilyen tanítási filozófiával is rendelkezem, a végső célom mindig is az lesz, hogy "kíművelt emberfők" hagyják el az iskolát.
Csonka Ádám
2020.03.07.
Felhasznált szakirodalom
Heacox, D.
(2006). Differenciálás a tanításban, tanulásban. Budapest: Szabad
Iskolákért Alapítvány.
Márkus, A. (2017. november 23.). barankovics.hu.
Forrás:
https://barankovics.hu/cikk/jovoido-ifjusagkutatasi-muhely/megvaltozott-diakok-valtozo-pedagogusok-2-resz
Nahalka, I. (2002). Hogyan alakul ki a tudás a
gyerekekben? Konstruktivizmus és pedagógia. Budapest: Nemzeti
Tankönyvkiadó.
Pajor, G. (2015). „Gyorsabban, Magasabbra,
Bátrabban" - De hogyan? Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése